Úrkoporsó
1480 körül
fa
325 x 226 cm
Az esztergomi Főszékesegyház letétje
Krisztus szent sírjának tiszteletét a 11. századtól a szentföldi keresztes hadjáratokból visszatért lovagok honosították meg Európában. A kőből, fából készült sírok a nagyheti szertartások szemléletes részévé váltak. A garamszentbenedeki bencés apátsági templom Úrkoporsója a környékbeli bányavárosok számára dolgozó műhelyből került ki. A faragók előképként Martin Schongauer metszeteit használták, valamint nagy hatással volt rájuk az 1480 körül Krakkóban dolgozó nürnbergi mester, Veit Stoss művészete is. A felső rész egyterű, gótikus kápolnára emlékeztető baldachin, az eljövendő Mennyei Jeruzsálemet szimbolizálja. Az alsó rész jelképes Krisztus szarkofág. Az Úrkoporsót nagypénteken használták. Krisztus kereszthalálát felidézve egy ma is az eredeti helyen őrzött, mozgatható karú corpust leemeltek templom terében függő a keresztről és a baldachin alá helyezték. A csukott szemű, halott Krisztus szobra a dicsőséges feltámadás ünnepéig maradt az Úrkoporsóban. A Húsvéti liturgiához már nyilván egy feltámadt Krisztus szobor kapcsolódott, melyet az elülső oldal felső konzoljára állíthattak, míg alatta az Oltáriszentséget őrző Úrmutató kapott helyet. A körmenetben, kézi erővel húzták körbe a templomban az immár üres sírt, mely a gyász napjait követően a megváltás szimbólumává alakult át.
K.I.
