Fülöp diakónus megkereszteli Kandaces etióp királynő főtisztjét
XVII. század közepe
olaj, fa
75 x 107 cm
Ltsz. 55.347
A múzeum kiállításán ez a festmény képviseli a holland festészet 17. századi, nagy korszakát. Alkotója, Gerrit Claesz. Bleker Rembrandt kortársa volt, Haarlemben működött, ahol a helyi festőcéh elöljárójának választotta. E művét élete vége felé, a század közepén festette. A kép témájáról az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk (8, 26-39). A történet elbeszéli, miként küldte az Úr Fülöp diakónust Kandaké etióp királynő kincstárnokához. Az útközben Izajás próféta könyvét olvasó mór főtisztnek Fülöp elmagyarázta a Krisztus önkéntes keresztáldozatáról szóló jövendölést. A hallottak hatására a mór meg kívánt keresztelkedni. A Szentírás eképp írja le a jelenetet: „Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: "Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?" Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját.” Az ókori környezetet a festő romos antik díszletekkel és egzotikus kosztümökbe öltöztetett szereplőkkel kívánta megjeleníteni. A keresztséget a reformáció is elfogadta a szentségek között, valószínűleg ennek köszönhető, hogy ez a téma a protestáns Hollandiában, Rembrandt kortársai körében is különösen népszerű volt. A kép olajtechnikával készült fatáblára, mely a Németalföldön - az Európa egyéb területein elterjedt vászonnal szemben - sokáig kedvelt hordozó maradt.
S.D.
