4. Németalföldi festészet (15-16. sz.)

A Legenda Aureában, azaz az Aranylegendában olvashatjuk Szent Orsolya és a tizenegyezer szűz fantasztikus históriáját. Orsolya egy legendában élt britanniai, azaz bretagne-i keresztény király lánya volt, akit Anglia királya kért meg fia számára feleségül. Anglia trónörököse azonban pogány volt, a leány így több feltételt szabott. Atyjától kérte, hogy adjon mellé kíséretül tizenegyezer (!) szűz leányt, hogy azokkal zarándokként eljusson Rómába. A zarándokút során először a szüzeket térítette keresztény hitre, majd másokat is. Rómából visszatérve hajóra szálltak, s megálltak Köln városában, „amit a hunoktól már körülzárva találtak”. A barbárok rájuk rontottak és legyilkolták őket. Mikor Szent Orsolyához jutottak, „fejedelmük, az ő csodálatos szépsége láttán bámulatba esett és vigasztalni kezdte őt a szüzek halála miatt, és azt ígérte neki, hogy feleségül veszi. Ő visszautasította, s mivel az látta, hogy megveti, ráirányozta nyilát és átlőtte. Így teljesedett be e szűz vértanúsága” - olvassuk a legenda szövegében. Szent Orsolya és társnőinek ereklyéit Kölnben őrzik, kultusza elsősorban ebben a városban és Bruggé-ben terjedt el, de legendáját Európa-szerte ábrázolták.
A Keresztény Múzeum képe bizonyára egy Szent Orsolya oltárhoz tartozott egykor, melynek többi darabja sajnos nem maradt fenn. A divatos, kivágott nyakú reneszánsz viseletben ábrázolt Orsolya az előtér közepén, mint egy színpadi jelenet főszereplője jelenik meg, nagyobb léptékben ábrázolva. Megadón veti alá magát a halálos fegyvernek. Körülötte az iszonyatos öldöklés már megkezdődött, az imádkozó lányok lefejezése zajlik. A „hun” hadsereg zászlója sárga színű, mely az eretnekek, pogányok, árulók színe volt a középkorban. „Hunok” Kölnben ugyan nem harcoltak, de mindenképpen a pogányságot jelentik a legendában.
A festmény 1520 körül készülhetett, feltehetően Brüsszelben. Mesterét nem ismerjük, művei azonban egy nagy németalföldi reneszánsz festő, Barend van Orley stílusának ismeretéről vallanak.