Trónoló Mária és Krisztus szentekkel
tempera és arany, fa
36 x 18,8 cm
Ltsz. 55.249
Ez a kicsiny kép egykor egy triptychon középső része volt, melynek két szárnya az idők során elveszett. A középkép kompozíciója két részre tagolódik. Fent Szűz Mária és Krisztus trónol egy perspektívában ábrázolt, támlás kőtrónuson. A földi élete végén, mennybevitele után trónra emelt és megkoronázott Mária alázattal, keresztbe tett karral hajol fia felé. Krisztus ruháját még a bizánci festészet hagyományai szerint arannyal megfestett redők ékesítik. Jobb kezét áldásra emeli, baljában – tanító Krisztusként – könyvet tart. (Mária és Jézus között a kép jelenlegi állapotában a Megváltót szimbolizáló pelikán, felettük pedig az Atyaisten jelenik meg. Ezek az elemek azonban nem tartoznak az eredeti kompozícióhoz, egy későbbi átfestés során kerülhettek a képre.) Alul egy berakással díszített márványpadon egy angyal és négy férfiszent ül. A szentek imádattal tekintenek fel a felső részben ábrázolt jelenetre. A bal szélen ülő szent kiléte attribútum hiányában bizonytalan, arctípusa alapján leginkább Szent Pál lehet. Mellette a mennyek országának kulcsait tartó Szent Pétert látjuk. A középen ülő és kezét imára összetevő angyal rangját a szenteknél nagyobb léptéke is jelzi. Kiterjesztett szárnyait aranyozás díszíti, két további szárnyát lent, a teste előtt keresztezi, így talán egy szeráf lehet, aki a lángoló isteni szeretetet jelképező piros színben jelenik meg. Az angyaltól jobbra Keresztelő Szent János ül. Bő köpenye alatt teveszőr ruhát visel, melyet az evangéliumok leírása szerint a pusztában hordott. A jobb szélen összefont karral ülő szent valószínűleg János evangélista, Krisztus legfiatalabb és legkedvesebb tanítványa. A kép alkotójának valódi nevét nem ismerjük, a kutatók a milanói Poldi-Pezzoli múzeumban őrzött művéről „A Poldi-Pezzoli diptichon mesteré”-nek nevezték el. A finom vonású, halovány bőrű arcok, a szélesen metszett szemek és a törékeny alkatú figurák stílusának jellemző elemei.
S.D.