Szárnyasoltár négy táblája
1470 körül
fenyőfa, tempera
Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Anna harmadmagával és Mária Magdolna. Szárnyasoltár mozgószárnyának részlete
Ltsz. 55.37
69 x 59,5 cm
A szakirodalom az 55.34, 55.35 leltári számú három-három apostolt ábrázoló, valamint az 55.36 számú, az Apostolok búcsúját és az 55.37 számon nyilvántartott, női szenteket ábrázoló táblaképet összetartozóként kezeli, holott a számos kapcsolódási pont mellett jelentős különbségek is észlelhetőek közöttük. A fennmaradt háttérmustrák különbözőek, az ábrázolt terek részletei, az arctípusok, testarányok közti eltérések több kéz munkáját sejtetik. A méretek azonban kétségkívül feltűnően egyezőek.
A három szent márványhatású padlón áll, a teret jelző mellvéd előtt. A kép bal szélén, aranybrokát ruha fölött viselt barna köpenyben, fején kendővel és koronával, kezében az attribútumául szolgáló kenyérrel Árpád-házi Szent Erzsébetet látjuk. Mellette Szent Anna áll, bal karján az ifjú Máriát, jobbján a gyermek Jézust tartja. Hosszú, kék ruhája fölött dúsan, mereven redőzött vörös köpenyt visel, fején kendő. A fejét enyhén lehajtó Mária Magdolna társainál magasabb alakja kissé beszorul a kompozíció jobb szélén számára fennmaradt helyre. Elegáns brokátruháját zöld köpeny takarja, kendőjének leengedett vége jobb vállára omlik. Bal kezével köpenyét, jobbjában a balzsamot tartalmazó tégelyt tartja.Mindhárom szent jobb oldala az árnyékok jelzéseklnt sötétebb, a kis Mária kék ruháját a festő fehér csúcsfényekkel modellálta. A szentek ilyen típusú felsorakoztatása teljesen általános a kor szárnyasoltárain, de Erzsébet, Szent Anna harmadmagával és Mária Magdolna együtt való ábrázolására is több példa létezik Magyarországon is (lásd pl. a Radácsról vagy Berzenkéről származó Szent Anna oltár középképét vagy a CSíkszentléleki oltár egyik tábláját). A feltűnően kemény redők, a szigorú, határozott körvonalú arcok, valamint a táblák térképzése az 1470-80-as évekre keltezik a szárnyképet. A régebbi szakirodalom szerint, az egyik tábla parkettázása előtt, hátoldalán a Kapeller család egy tagjának neve volt olvasható, ami a kép sárosi provenienciájára utalhat.
A kép egykori háttere valószínűleg olyan sérült volt, hogy a harmincas években zajlott restaurálás a teljes eltávolítása mellett döntött. Mai állapotában többszöri beavatkozás nyomait mutatja, nagy felületű kiegészítésekkel. Hátoldala parkettázott.
Proveniencia:
Ipolyi-gyűjtemény. ("119. Szent Anna harmadmagával, mellette Szt. Erzsébet és Mária Magdolna. Tempera festmény deszkán. XV. sz. vége. Német." Ipolyi a hagyomány szerint a Kapeller család egyik kastélyából szerezte. Az elképzelés a tábla hátoldalán egykor látható felirat téves olvasatából származik. A Kapeller családra való hivatkozással tartották korábban sárosinak.)
Restaurálás:
1931 Váli László (mind a négy táblát elvékonyította, másodlagos hordozóra helyezte, parkettázta). 1979 Benkovics Ilona.
Bibliográfia:
Genthon 1948, 28. - Radocsay 1955a, 13. - Radocsay 1955b, 325.- Végh János: Adatok táblaképfestészetünk ikonográfiájához. In: Művészettörténeti Értesítő 8 (1959), 148-149, 8. kép. - Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964 126 - 128. - Walicki Michal: Malarstwo polskie. Gotyk, Renesans, wezesny manieryzm; Rec. Végh János. In: Acta Historiae Artium 12 (1966), 255. - Cséfalvay 1993. 24, 177.– Magyar Szentek tisztelete és ereklyéi. Kiáll. Kat. Esztergom 2000, 123. - Sankt Pölten 2015, 134. (Sarkadi-Nagy)
A szakirodalom az 55.34, 55.35 leltári számú három-három apostolt ábrázoló, valamint az 55.36 számú, az Apostolok búcsúját és az 55.37 számon nyilvántartott, női szenteket ábrázoló táblaképet összetartozóként kezeli, holott a számos kapcsolódási pont mellett jelentős különbségek is észlelhetőek közöttük. A fennmaradt háttérmustrák különbözőek, az ábrázolt terek részletei, az arctípusok, testarányok közti eltérések több kéz munkáját sejtetik. A méretek azonban kétségkívül feltűnően egyezőek.
A három szent márványhatású padlón áll, a teret jelző mellvéd előtt. A kép bal szélén, aranybrokát ruha fölött viselt barna köpenyben, fején kendővel és koronával, kezében az attribútumául szolgáló kenyérrel Árpád-házi Szent Erzsébetet látjuk. Mellette Szent Anna áll, bal karján az ifjú Máriát, jobbján a gyermek Jézust tartja. Hosszú, kék ruhája fölött dúsan, mereven redőzött vörös köpenyt visel, fején kendő. A fejét enyhén lehajtó Mária Magdolna társainál magasabb alakja kissé beszorul a kompozíció jobb szélén számára fennmaradt helyre. Elegáns brokátruháját zöld köpeny takarja, kendőjének leengedett vége jobb vállára omlik. Bal kezével köpenyét, jobbjában a balzsamot tartalmazó tégelyt tartja.Mindhárom szent jobb oldala az árnyékok jelzéseklnt sötétebb, a kis Mária kék ruháját a festő fehér csúcsfényekkel modellálta. A szentek ilyen típusú felsorakoztatása teljesen általános a kor szárnyasoltárain, de Erzsébet, Szent Anna harmadmagával és Mária Magdolna együtt való ábrázolására is több példa létezik Magyarországon is (lásd pl. a Radácsról vagy Berzenkéről származó Szent Anna oltár középképét vagy a CSíkszentléleki oltár egyik tábláját). A feltűnően kemény redők, a szigorú, határozott körvonalú arcok, valamint a táblák térképzése az 1470-80-as évekre keltezik a szárnyképet. A régebbi szakirodalom szerint, az egyik tábla parkettázása előtt, hátoldalán a Kapeller család egy tagjának neve volt olvasható, ami a kép sárosi provenienciájára utalhat.
A kép egykori háttere valószínűleg olyan sérült volt, hogy a harmincas években zajlott restaurálás a teljes eltávolítása mellett döntött. Mai állapotában többszöri beavatkozás nyomait mutatja, nagy felületű kiegészítésekkel. Hátoldala parkettázott.
Proveniencia:
Ipolyi-gyűjtemény. ("119. Szent Anna harmadmagával, mellette Szt. Erzsébet és Mária Magdolna. Tempera festmény deszkán. XV. sz. vége. Német." Ipolyi a hagyomány szerint a Kapeller család egyik kastélyából szerezte. Az elképzelés a tábla hátoldalán egykor látható felirat téves olvasatából származik. A Kapeller családra való hivatkozással tartották korábban sárosinak.)
Restaurálás:
1931 Váli László (mind a négy táblát elvékonyította, másodlagos hordozóra helyezte, parkettázta). 1979 Benkovics Ilona.
Bibliográfia:
Genthon 1948, 28. - Radocsay 1955a, 13. - Radocsay 1955b, 325.- Végh János: Adatok táblaképfestészetünk ikonográfiájához. In: Művészettörténeti Értesítő 8 (1959), 148-149, 8. kép. - Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964 126 - 128. - Walicki Michal: Malarstwo polskie. Gotyk, Renesans, wezesny manieryzm; Rec. Végh János. In: Acta Historiae Artium 12 (1966), 255. - Cséfalvay 1993. 24, 177.– Magyar Szentek tisztelete és ereklyéi. Kiáll. Kat. Esztergom 2000, 123. - Sankt Pölten 2015, 134. (Sarkadi-Nagy)
