Madonna Pozsonyból (ú.n. alistáli Madonna)
1480-90
nagylevelű hárs (faanyagvizsgálat 2016, Tuzson Eszter), eredeti festés, aranyozás nyomaival
170 x 61 x 33 cm
Ltsz. 56.839.1
Az embermagasságú Madonna-szobor a Napbaöltözött Asszony apokaliptikus víziójából önállósult Mária-ábrázolások egyik jellegzetes példája, erre utal a lába alatt eredetileg elhelyezett holdsarló. A 15. - 16. század fordulóján meglehetősen általánosan elterjedt ikonográfiai típus mind önállóan, mind szárnyasoltárok részeként felbukkan, magyarországi példái is bőven akadnak. A mára erősen kopott, több helyen hiányos és erős rovarfertőzés nyomait mutató szobor, eredeti formájában gazdagon aranyozott volt, a drapériákon fehér, vörös és kék festés maradványa figyelhető meg. A nagyjából szemből ábrázolt Madonna hosszú, földig érő köpenyt visel, testsúlyát bal lábára helyezi, fejét enyhén balra fordítja mozgékony gyermekét maga előtt tartja. Hosszú, eredetileg aranyszínű haja hátára omlik, fejét gyöngysoros diadém díszíti, kendője vállára csúszott és mellkasa előtt lendületes ívben átvezetve bal karját takarja, végét egykor a Gyermek bal kezében tartotta.
A késő-gótikus jegyeket mutató Madonna-szobor egykor minden bizonnyal jelentős méretű szárnyasoltár szekrényében állhatott, erre utal kimélyített hátoldalának oltárszekrény hátlapjához illeszkedő kialakítása. Stílusa a kor sváb szobrászatának hatását mutatja, ám a rá vonatkozó történeti adatok eredeti használatának helyét Pozsonyban határozzák meg. A Szent Márton-templom kánoni vizitációs jegyzőkönyveinek tanúsága alapján szinte biztosan állítható, hogy Madonna-szobrunk Szent Fábián és Szent Sebestyén pestisszentek társaságában egykor ebben a templomban álló Mária-oltár szekrényét díszítette. Innen került át az oltár és vele a Madonna-szobor is 1734-ben az alistáli plébániatemplomba, ahol azonban a két világháború közti időszakban már a templom padlásán bukkantak rá. Lux Kálmán 1939-es tudósítása szerint, a padlásról menekített szobrot “a község műértő plébánosa gondosan őrzi parókiáján.”
A gondatlan tárolás sokat árthatott a szobor állapotának, feltehetően ekkor érte az a súlyos rovarfertőzés, amely egyes részeken a faanyagot szinte egészen szivacsossá változtatta.
Proveniencia:
A pozsonyi Szent Márton templomból került 1734-ben Alistálra. 1941-ben Lepold Antal vásárolta meg a Keresztény Múzeum számára.
Restaurálás:
Berecz Ferenc 1972-73, 2016 CT vizsgálat
Bibliográfia:
Lux Géza: Műemléki séta a Csallóközben. In: Technika 20 (1939), 378. – Kampis Antal 1940, 67. – Genthon 1948, 149. – Czobor 1955, 16. – Gerevich László: A későgótika Magyarországon. In: A magyarországi művészet története, I. kötet, szerk. Fülep Lajos, Budapest, 1956, 239-240. – Mojzer 1958, 19. – Balogh Jolán: L’origine du style des sculptures en bois de la Hongrie Médiévale. II, in: Acta Historiae Artium 6 (1959), 21-26. – Balogh Jolán: Az alistáli Mária-szobor. In: Művészettörténeti Értesítő 9 (1960), 106-112. – Radocsay Dénes: Der Hochaltar von Kaschau und Gregor Erhart. In: Acta Historiae Artium 7 (1961), 45-46. – A reneszánsz-kor művészete Magyarországon, kiáll. kat. Szépművészeti Múzeum, szerk. Gerevich Lászlóné – Radocsay Dénes, Budapest, 1964, 9. (21. sz. kat. tétel). – Radocsay 1967, 73, 207. – Jaromír Homolka: Gotická plastika na Slovensku, Bratislava, 1972, 21, 390. – Cséfalvay 1993, 180. (Végh J.). – Endrődi Gábor: Fejezetek a „galgóci Betlehem” történetéből. In: Művészettörténeti Értesítő 47 (1998), 6. – Marosi Ernő: Gótika. In: Galavics Géza – Marosi Ernő – Mikó Árpád – Wehli Tünde: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Gyula, 2001, 202.
A késő-gótikus jegyeket mutató Madonna-szobor egykor minden bizonnyal jelentős méretű szárnyasoltár szekrényében állhatott, erre utal kimélyített hátoldalának oltárszekrény hátlapjához illeszkedő kialakítása. Stílusa a kor sváb szobrászatának hatását mutatja, ám a rá vonatkozó történeti adatok eredeti használatának helyét Pozsonyban határozzák meg. A Szent Márton-templom kánoni vizitációs jegyzőkönyveinek tanúsága alapján szinte biztosan állítható, hogy Madonna-szobrunk Szent Fábián és Szent Sebestyén pestisszentek társaságában egykor ebben a templomban álló Mária-oltár szekrényét díszítette. Innen került át az oltár és vele a Madonna-szobor is 1734-ben az alistáli plébániatemplomba, ahol azonban a két világháború közti időszakban már a templom padlásán bukkantak rá. Lux Kálmán 1939-es tudósítása szerint, a padlásról menekített szobrot “a község műértő plébánosa gondosan őrzi parókiáján.”
A gondatlan tárolás sokat árthatott a szobor állapotának, feltehetően ekkor érte az a súlyos rovarfertőzés, amely egyes részeken a faanyagot szinte egészen szivacsossá változtatta.
Proveniencia:
A pozsonyi Szent Márton templomból került 1734-ben Alistálra. 1941-ben Lepold Antal vásárolta meg a Keresztény Múzeum számára.
Restaurálás:
Berecz Ferenc 1972-73, 2016 CT vizsgálat
Bibliográfia:
Lux Géza: Műemléki séta a Csallóközben. In: Technika 20 (1939), 378. – Kampis Antal 1940, 67. – Genthon 1948, 149. – Czobor 1955, 16. – Gerevich László: A későgótika Magyarországon. In: A magyarországi művészet története, I. kötet, szerk. Fülep Lajos, Budapest, 1956, 239-240. – Mojzer 1958, 19. – Balogh Jolán: L’origine du style des sculptures en bois de la Hongrie Médiévale. II, in: Acta Historiae Artium 6 (1959), 21-26. – Balogh Jolán: Az alistáli Mária-szobor. In: Művészettörténeti Értesítő 9 (1960), 106-112. – Radocsay Dénes: Der Hochaltar von Kaschau und Gregor Erhart. In: Acta Historiae Artium 7 (1961), 45-46. – A reneszánsz-kor művészete Magyarországon, kiáll. kat. Szépművészeti Múzeum, szerk. Gerevich Lászlóné – Radocsay Dénes, Budapest, 1964, 9. (21. sz. kat. tétel). – Radocsay 1967, 73, 207. – Jaromír Homolka: Gotická plastika na Slovensku, Bratislava, 1972, 21, 390. – Cséfalvay 1993, 180. (Végh J.). – Endrődi Gábor: Fejezetek a „galgóci Betlehem” történetéből. In: Művészettörténeti Értesítő 47 (1998), 6. – Marosi Ernő: Gótika. In: Galavics Géza – Marosi Ernő – Mikó Árpád – Wehli Tünde: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Gyula, 2001, 202.
