Szent Julietta vértanúsága, az előoldalon feltehetően öt alakot mutató dombormű. Szárnyasoltár mozgószárnyának részlete
15. század vége
fa, tempera, aranyozott
120 x 107 cm
Ltsz. 56.540
Felirat (a szent szájából induló mondatszalagon):
Gra(tia)s ago ti[bi] / D(omi)ne q[uod] me / [cum] / filio / meo ad tuam / gra(tia)m p(er)veni(r)e voluisti • /
• S(ancta) Julita •
Szent Julitta, vértanúságának részeként végignézte kisfia meggyilkolását, majd megnyúzták, közben forró olajjal locsolták, végül lefejezték. Kínzásának ábrázolása eredetileg a szárnyasoltár hétköznapi oldalán volt látható.
Az egykori belső oldalt talán ötalakos dombormű díszítette, amelynek lenyomatát a felirat megőrizte. A fölső harmad aranyozott, egykor feltehetően faragott rátéttel díszített. A dombormű háttér-architektúrájának félkörös záródású nyílásaiban aranyozott, a krétaalapozásból alakított, rombuszmintás díszítés.
A festmény bal oldalát és alját megcsonkították, a másik oldalon és tetején az eredeti képszél végig követhető.
Proveniencia:
Talán 1879 előtt kerül Simor János gyűjteményébe, azonosítása azonban a Hercegprímási Képtár korai jegyzékeiben teljesen bizonytalan.
Restaurálás:
Az egykori ünnepi oldalra erősített merevítőkön olvasható felirat szerint a táblát Endrődi Sebestyén 1917-ben restaurálta.
Bibliográfia:
Hercegprímási Képtár 1879, 19. sz. – Magyar Sion 1885, 674 (Wolgemutnak tulajdonítja); – Maszlaghy 1891, 42. sz. (? azonosítása bizonytalan) – Lepold-Homor 1924, 94. – Gerevich 1928, 244. (Meister des Hausbuchs). – Genthon 1948, 132 (Jan Pollack). – Czobor 1955, 13. – Mojzer 1958, 14-15. – Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 160. (Stange szóbeli véleményét idézi - aki szerint magyar festő). – Végh János: XV. századi német és cseh táblaképek. Budapest 1967, 33. tábla. – Mucsi 1973, 27. – Cséfalvay 1993, 198 (Végh J) (Mair von Landshut)
Gra(tia)s ago ti[bi] / D(omi)ne q[uod] me / [cum] / filio / meo ad tuam / gra(tia)m p(er)veni(r)e voluisti • /
• S(ancta) Julita •
Szent Julitta, vértanúságának részeként végignézte kisfia meggyilkolását, majd megnyúzták, közben forró olajjal locsolták, végül lefejezték. Kínzásának ábrázolása eredetileg a szárnyasoltár hétköznapi oldalán volt látható.
Az egykori belső oldalt talán ötalakos dombormű díszítette, amelynek lenyomatát a felirat megőrizte. A fölső harmad aranyozott, egykor feltehetően faragott rátéttel díszített. A dombormű háttér-architektúrájának félkörös záródású nyílásaiban aranyozott, a krétaalapozásból alakított, rombuszmintás díszítés.
A festmény bal oldalát és alját megcsonkították, a másik oldalon és tetején az eredeti képszél végig követhető.
Proveniencia:
Talán 1879 előtt kerül Simor János gyűjteményébe, azonosítása azonban a Hercegprímási Képtár korai jegyzékeiben teljesen bizonytalan.
Restaurálás:
Az egykori ünnepi oldalra erősített merevítőkön olvasható felirat szerint a táblát Endrődi Sebestyén 1917-ben restaurálta.
Bibliográfia:
Hercegprímási Képtár 1879, 19. sz. – Magyar Sion 1885, 674 (Wolgemutnak tulajdonítja); – Maszlaghy 1891, 42. sz. (? azonosítása bizonytalan) – Lepold-Homor 1924, 94. – Gerevich 1928, 244. (Meister des Hausbuchs). – Genthon 1948, 132 (Jan Pollack). – Czobor 1955, 13. – Mojzer 1958, 14-15. – Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 160. (Stange szóbeli véleményét idézi - aki szerint magyar festő). – Végh János: XV. századi német és cseh táblaképek. Budapest 1967, 33. tábla. – Mucsi 1973, 27. – Cséfalvay 1993, 198 (Végh J) (Mair von Landshut)
