Jézus születése
1500 körül
tempera, tölgyfa
40 x 30,3 cm
Ltsz. 55.447
A kép a csendes, megilletődött, áhítatot és ünnepélyességet egyaránt
árasztó korai németalföldi stílus vonzó és értékes alkotása, amelynek
leginkább különös, fanyar színei élnek emlékezetünkben, az a színvilág,
amelyet főként Geertgen tot Sint Jans tábláiról ismerünk. A csupasz földön
fekvő, feltűnően kicsiny testű Jézus ábrázolása gyakori ezen a vidéken.
Dávid király omladozó palotája, amelyet egykor pompás ikerablakok
ékesítettek, de amelynek elhanyagolt tetőzete az ökör és szamár feje felett
jelenlegi istálló-funkciójához illik — és amely ily módon nagyon találó
szimbóluma a leromlott, a megváltásra mindenképp ráutalt emberiségnek
— szintén gyakran visszatér Hugó van der Goes óta. A József kezében
tartott gyertya hatásosan mélyíti el a meghitt, összeszedett hangulatot,
eredeti célja azonban nem ez volt, hanem az éjszaka felidézése. A mester
ugyanis korának szokásához híven nappali fényben ábrázolja az eseményt,
tehát ezzel a kissé külsődleges, attribútumszerűen tartott világítóeszközzel
akart arra utalni, hogy a kis Jézus születése éjszaka történt.
A kép jellegzetes és kvalitásos példája az 1500 körüli évek észak-
németalföldi festészetének, ez a kezdetektől fogva világos volt a kutatók
számára. Különös módon azonban mindmáig nem sikerült meghatározni
szerzőjét és készülésének pontos helyét, amelyet Észak-Németalföld
ekkoriban legaktívabb déli részén (Haarlem, Gouda, Leyden, Utrecht) kell
keresnünk.
U.Zs.
árasztó korai németalföldi stílus vonzó és értékes alkotása, amelynek
leginkább különös, fanyar színei élnek emlékezetünkben, az a színvilág,
amelyet főként Geertgen tot Sint Jans tábláiról ismerünk. A csupasz földön
fekvő, feltűnően kicsiny testű Jézus ábrázolása gyakori ezen a vidéken.
Dávid király omladozó palotája, amelyet egykor pompás ikerablakok
ékesítettek, de amelynek elhanyagolt tetőzete az ökör és szamár feje felett
jelenlegi istálló-funkciójához illik — és amely ily módon nagyon találó
szimbóluma a leromlott, a megváltásra mindenképp ráutalt emberiségnek
— szintén gyakran visszatér Hugó van der Goes óta. A József kezében
tartott gyertya hatásosan mélyíti el a meghitt, összeszedett hangulatot,
eredeti célja azonban nem ez volt, hanem az éjszaka felidézése. A mester
ugyanis korának szokásához híven nappali fényben ábrázolja az eseményt,
tehát ezzel a kissé külsődleges, attribútumszerűen tartott világítóeszközzel
akart arra utalni, hogy a kis Jézus születése éjszaka történt.
A kép jellegzetes és kvalitásos példája az 1500 körüli évek észak-
németalföldi festészetének, ez a kezdetektől fogva világos volt a kutatók
számára. Különös módon azonban mindmáig nem sikerült meghatározni
szerzőjét és készülésének pontos helyét, amelyet Észak-Németalföld
ekkoriban legaktívabb déli részén (Haarlem, Gouda, Leyden, Utrecht) kell
keresnünk.
