Két jelenet Alexandriai Szent Katalin legendájából - szárnyasoltár mozgószárnyának részlete
1430 körül
fenyőfa, tempera
Ltsz. 54.2.1
A jegyesét kereső, tükörképét szemlélő Szent Katalin. Szent Katalin megtérése: egy remete megmutatja Szent Katalinnak a hozzá méltó jegyest
88 x 130 cm
Az eredetileg két oldalán festett tábla minden bizonnyal impozáns, nyolc vagy tizenkét jelenetből álló Szent Katalin életét mutató szárnyasoltár mozgószárnyát díszítette. Az egykori ünnepi oldal két jelenete viszonylag jó állapotú, bár többszöri restaurálás, kiegészítés nyomait mutatja. Az alapozás nélkül, közvetlenül a fára festett hétköznapi oldalon azonban az ábrázolás erősen kopott. A két oldal szétválasztása során (1969) kerülhetett sor a hátoldal megcsonkítására, a táblák közti méretkülönbség ezzel indokolható. Feltehető, hogy az oltárszárnyat már ezt megelőzően körülvágták, eredeti mérete 120 x 140 cm lehetett.
Báton két, női szenteket mutató, 1480 körülre keltezhető táblaképpel (55.44; 55.45) volt közös keretbe foglalva és másodlagosan új funkcióba helyezve: antependiumként használták.
Proveniencia
A Keresztény Múzeum 1964-es katalógusának szerzői szerint eredetileg a garamszentbenedeki bencés apátságból(?), esetleg a selmecbányai Szent Katalin-templomból (?) származó szárnyasoltárhoz tartozott. Csernoch János esztergomi érsek vásárolta a báti Szent Márton templomból a Keresztény Múzeum számára 1916-ban.
Restaurálás:
1916 Endrődi Sebestyén; 1955-56 Varga Dezső; 1969 Varga Dezső (szétfűrészelés, átültetés).
Bibliográfia:
Henszlmann Imre: Utijegyzetek. In: Archeológiai Értesítő 12 (1878), 248. – Divald Kornél: Magyarország csúcsíves kori szárnyasoltárai. II., Bp. 1911, 22-26. – Gerevich Tibor: A régi magyar festészet a prímási képtárban. In: Az Újság 1916. júl. 14. 3. – Gerevich 1916, 553. – Gerevich Tibor: A régi magyar művészet európai helyzete. Budapest, 1924, 14. – Lepold-Homor 1924, 96. – Gerevich Tibor: Von den älteren ungarischen Kunst. In: Ungarische Jahrbücher 5 (1925), 155-156. – Genthon István: Magyar művészek Ausztriában a mohácsi vészig, Budapest, 1927, 56-57. – Gerevich 1928, 205-206. – Benesch 1929, 68. – Péter András: A magyar művészet története. I. Budapest, 1930, 100-102. – Ludwig Baldass: Nürnberger Tafelbilder aus dem zweiten Viertel des 15. Jahrhunderts: ein Nachwort zur Nürnberger Ausstellung von 1931. In: Städel Jahrbuch 7-8 (1932), 132, 72/53 kép. – Genthon 1932, 23-26, 2. kép. – Hekler Antal: A magyar művészettörténet története. Bp. 1934, 60. – Pigler Andor: Hekler Antal - A magyar művészet története (recenzió). In: Magyar Művészet 11 (1935), 117. – Hekler Antal: Ungarische Kunstgeschichte. Berlin 1937, 76, 104 kép. – Csánky Miklós: A szepesi és sárosi táblaképfestészet 1460.-ig. Bp. 1938, 5-6. – Guy de Tervarent: Les énigmes de l’art du moyen age, I. Paris 1938, I. 9-12. – Genthon 1948, 3-14. – Radocsay 1955a, 10. – Radocsay 1955b, 46-47; 275-277. – Entz Géza: Könyvismertetés. In: A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 7 (1956), 360. – Mojzer 1958 1958 5. old. – Lajta Edit: Jaroslav Pesina: Tafelmalerei der Spätgotik und der Renaissance in Böhmen (recenzió). In: Művészettörténeti Értesítő 8 (1959), 170. – Mucsi András: A báti képek ikonográfiája. In: Annales Strigonienses I. Bp. 1960, 11-23. – Dercsényi Dezső: Annales Strigoniensis. – Esztergom Évlapjai. (recenzió) In: Művészettörténeti Értesítő 10 (1961), 243. – Stange, Alfred: Deutsche Malerei der Gotik, XI. München-Berlin 1961, 151-156. – Radocsay 1963, 39-40. –Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 114-115. – Mucsi 1973, 9. – Mucsi 1975, 9. – Anton Legner (Hg.): Parler und der schöne Stil 1350 - 1400, I - IV., Köln 1978, II, 458-459 (A. Mucsi), III, 220, 228-229 (A. Legner). – Marosi Ernő (szerk.): Magyarországi művészet 1300-1470 körül. I., 1987, 212, 617, 711, 713, 714, 720, 733, 865. – Mucsi 1990, 4. – Cséfalvay 1993, 175 (Török Gy.). – Pannonhalma 2001, 174. – Pozsony 2003, 699-700. 4.21 (M. Bartlova). – Budapest-Luxembourg 20066, 7.63. (Poszler Gy.)
Az eredetileg két oldalán festett tábla minden bizonnyal impozáns, nyolc vagy tizenkét jelenetből álló Szent Katalin életét mutató szárnyasoltár mozgószárnyát díszítette. Az egykori ünnepi oldal két jelenete viszonylag jó állapotú, bár többszöri restaurálás, kiegészítés nyomait mutatja. Az alapozás nélkül, közvetlenül a fára festett hétköznapi oldalon azonban az ábrázolás erősen kopott. A két oldal szétválasztása során (1969) kerülhetett sor a hátoldal megcsonkítására, a táblák közti méretkülönbség ezzel indokolható. Feltehető, hogy az oltárszárnyat már ezt megelőzően körülvágták, eredeti mérete 120 x 140 cm lehetett.
Báton két, női szenteket mutató, 1480 körülre keltezhető táblaképpel (55.44; 55.45) volt közös keretbe foglalva és másodlagosan új funkcióba helyezve: antependiumként használták.
Proveniencia
A Keresztény Múzeum 1964-es katalógusának szerzői szerint eredetileg a garamszentbenedeki bencés apátságból(?), esetleg a selmecbányai Szent Katalin-templomból (?) származó szárnyasoltárhoz tartozott. Csernoch János esztergomi érsek vásárolta a báti Szent Márton templomból a Keresztény Múzeum számára 1916-ban.
Restaurálás:
1916 Endrődi Sebestyén; 1955-56 Varga Dezső; 1969 Varga Dezső (szétfűrészelés, átültetés).
Bibliográfia:
Henszlmann Imre: Utijegyzetek. In: Archeológiai Értesítő 12 (1878), 248. – Divald Kornél: Magyarország csúcsíves kori szárnyasoltárai. II., Bp. 1911, 22-26. – Gerevich Tibor: A régi magyar festészet a prímási képtárban. In: Az Újság 1916. júl. 14. 3. – Gerevich 1916, 553. – Gerevich Tibor: A régi magyar művészet európai helyzete. Budapest, 1924, 14. – Lepold-Homor 1924, 96. – Gerevich Tibor: Von den älteren ungarischen Kunst. In: Ungarische Jahrbücher 5 (1925), 155-156. – Genthon István: Magyar művészek Ausztriában a mohácsi vészig, Budapest, 1927, 56-57. – Gerevich 1928, 205-206. – Benesch 1929, 68. – Péter András: A magyar művészet története. I. Budapest, 1930, 100-102. – Ludwig Baldass: Nürnberger Tafelbilder aus dem zweiten Viertel des 15. Jahrhunderts: ein Nachwort zur Nürnberger Ausstellung von 1931. In: Städel Jahrbuch 7-8 (1932), 132, 72/53 kép. – Genthon 1932, 23-26, 2. kép. – Hekler Antal: A magyar művészettörténet története. Bp. 1934, 60. – Pigler Andor: Hekler Antal - A magyar művészet története (recenzió). In: Magyar Művészet 11 (1935), 117. – Hekler Antal: Ungarische Kunstgeschichte. Berlin 1937, 76, 104 kép. – Csánky Miklós: A szepesi és sárosi táblaképfestészet 1460.-ig. Bp. 1938, 5-6. – Guy de Tervarent: Les énigmes de l’art du moyen age, I. Paris 1938, I. 9-12. – Genthon 1948, 3-14. – Radocsay 1955a, 10. – Radocsay 1955b, 46-47; 275-277. – Entz Géza: Könyvismertetés. In: A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei 7 (1956), 360. – Mojzer 1958 1958 5. old. – Lajta Edit: Jaroslav Pesina: Tafelmalerei der Spätgotik und der Renaissance in Böhmen (recenzió). In: Művészettörténeti Értesítő 8 (1959), 170. – Mucsi András: A báti képek ikonográfiája. In: Annales Strigonienses I. Bp. 1960, 11-23. – Dercsényi Dezső: Annales Strigoniensis. – Esztergom Évlapjai. (recenzió) In: Művészettörténeti Értesítő 10 (1961), 243. – Stange, Alfred: Deutsche Malerei der Gotik, XI. München-Berlin 1961, 151-156. – Radocsay 1963, 39-40. –Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 114-115. – Mucsi 1973, 9. – Mucsi 1975, 9. – Anton Legner (Hg.): Parler und der schöne Stil 1350 - 1400, I - IV., Köln 1978, II, 458-459 (A. Mucsi), III, 220, 228-229 (A. Legner). – Marosi Ernő (szerk.): Magyarországi művészet 1300-1470 körül. I., 1987, 212, 617, 711, 713, 714, 720, 733, 865. – Mucsi 1990, 4. – Cséfalvay 1993, 175 (Török Gy.). – Pannonhalma 2001, 174. – Pozsony 2003, 699-700. 4.21 (M. Bartlova). – Budapest-Luxembourg 20066, 7.63. (Poszler Gy.)
