| |  |
| Liezen Mayer Sándor: Simor János hercegprímás arcképe, 1886 |
A Keresztény Múzeum Simor János (1813-1891) esztergomi érsek, hercegprímás magángyűjteményén alapul. Alapítója azzal a szándékkal hozta létre, hogy a régebbi és újabb korok művészetét, mint a történelem tanúit ismertté tegye, és ezzel nevelje a látogatók esztétikai szemléletét. Az érsek elsősorban hagyatékokból és külföldi utak során vásárolt, a főegyházmegye területéről pedig összegyűjtötte a használaton kívüli középkori oltártöredékeket. E tudatos gyűjtőmunka eredményeképp összeállított műtárgygyűjteményt a prímás 1875. október 12-én nyitotta meg a nagyközönség számára, amely így az ország harmadikként létrehozott, nyilvános múzeumává vált. A Főszékesegyházi Könyvtár emeletén berendezett első kiállításon 206 kép szerepelt, elsősorban későközépkori és 19. századi művek. Az érsek a következő évek folyamán is jelentősen gyarapította gyűjteményét. Legnagyobb jelentőségű az 1878-ban, Rómában vásárolt Bertinelli-gyűjtemény, amely hatvan, nagyobbrészt olasz reneszánsz festménnyel gazdagította a múzeumot. További fontos gyarapodás volt 1884-ben a kölni Schnütgen-gyűjteményből származó faszobrok és iparművészeti tárgyak megvásárlása. A bővülő gyűjtemény 1882 után az újonnan kialakított Duna-parti Prímási Palota második emeletén kapott helyet, ahol az állandó kiállítás a mai napig található. A képtárról 1878-ban, majd – az új szerzeményekkel kibővítve – 1891-ben katalógust is készített Maszlaghy Ferenc kanonok. Simor János 1887-ben jogilag is biztosította az akkor már kimagaslóan gazdag és értékes gyűjtemény jövőjét azzal, hogy azt az Esztergomi Főkáptalan gondjaira bízta. Ez alkalommal adta gyűjteményének a Keresztény Múzeum nevet is.
 | |
| Benczúr Gyula: Ipolyi Arnold püspök arcképe (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria) |
Simor prímás 1891-ben bekövetkezett halála után a múzeum csak a I. világháborút követően gyarapodott jelentősebb mértékben. Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi püspök végrendeletében lehetővé tette, hogy kiemelkedő jelentőségű, főként késő-középkori olasz, német, osztrák és magyar festményeket és szobrokat tartalmazó gyűjteménye az esztergomi múzeumba kerülhessen. Erre azonban csak a II. világháborút követően került sor (1926). Az Ipolyi-hagyaték megszerzésével szinte egy időben a múzeum egy másik, főúri mivoltából fakadóan egészen más jellegű anyaggal, San Marco herceg főként iparművészeti tárgyakat és festményeket tartalmazó hagyatékával gazdagodott (1925). Azóta egyedi vásárlások és ajándékozás révén gazdagodik a gyűjtemény.
A múzeum teljes anyagáról 1948-ban jelent meg katalógus, Genthon István összeállításában. Az 1950-es évek közepétől megindult a muzeológia modern módszerei szerinti katalogizálás, a kiállítás újrarendezése és a tudományos eredmények publikálása is. A jelenlegi állandó kiállítás négyéves felújítás után nyílt meg 1973-ban.
