| |  |
| Liezen Mayer Sándor: Simor János hercegprímás arcképe, 1886 |
A Keresztény Múzeum Simor János (1813-1891) esztergomi érsek, hercegprímás magángyűjteményén alapul. Alapítója azzal a szándékkal hozta létre, hogy a régebbi és újabb korok művészetét, mint a történelem tanúit ismertté tegye, és ezzel nevelje a látogatók esztétikai szemléletét. Az érsek elsősorban hagyatékokból és külföldi utak során vásárolt, a főegyházmegye területéről pedig összegyűjtötte a használaton kívüli középkori oltártöredékeket. E tudatos gyűjtőmunka eredményeképp összeállított műtárgygyűjteményt a prímás 1875. október 12-én nyitotta meg a nagyközönség számára, amely így az ország harmadikként létrehozott, nyilvános múzeumává vált. A Főszékesegyházi Könyvtár emeletén berendezett első kiállításon 206 kép szerepelt, elsősorban későközépkori és 19. századi művek. Az érsek a következő évek folyamán is jelentősen gyarapította gyűjteményét. Legnagyobb jelentőségű az 1878-ban, Rómában vásárolt Bertinelli-gyűjtemény, amely hatvan, nagyobbrészt olasz reneszánsz festménnyel gazdagította a múzeumot. További fontos gyarapodás volt 1884-ben a kölni Schnütgen-gyűjteményből származó faszobrok és iparművészeti tárgyak megvásárlása. A bővülő gyűjtemény 1882 után az újonnan kialakított Duna-parti Prímási Palota második emeletén kapott helyet, ahol az állandó kiállítás a mai napig található. A képtárról 1878-ban, majd – az új szerzeményekkel kibővítve – 1891-ben katalógust is készített Maszlaghy Ferenc kanonok. Simor János 1887-ben jogilag is biztosította az akkor már kimagaslóan gazdag és értékes gyűjtemény jövőjét azzal, hogy azt az Esztergomi Főkáptalan gondjaira bízta. Ez alkalommal adta gyűjteményének a Keresztény Múzeum nevet is.
 | |
| Benczúr Gyula: Ipolyi Arnold püspök arcképe (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria) |
Simor prímás 1891-ben bekövetkezett halála után a múzeum csak a I. világháborút követően gyarapodott jelentősebb mértékben. Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi püspök végrendeletében lehetővé tette, hogy kiemelkedő jelentőségű, főként késő-középkori olasz, német, osztrák és magyar festményeket és szobrokat tartalmazó gyűjteménye az esztergomi múzeumba kerülhessen. Erre azonban csak a II. világháborút követően került sor (1926). Az Ipolyi-hagyaték megszerzésével szinte egy időben a múzeum egy másik, főúri mivoltából fakadóan egészen más jellegű anyaggal, San Marco herceg és Nákó Mileva hercegné főként iparművészeti tárgyakat és festményeket tartalmazó hagyatékával gazdagodott (1925). Azóta egyedi vásárlások és ajándékozás révén gazdagodik a gyűjtemény.
A múzeum teljes anyagáról 1948-ban jelent meg katalógus, Genthon István összeállításában. Az 1950-es évek közepétől megindult a muzeológia modern módszerei szerinti katalogizálás, a kiállítás újrarendezése és a tudományos eredmények publikálása is. Az állandó kiállítás 1969-1973 között, majd legutóbb 2025-2025 között újult meg.
