A régi és az új palota |
A Prímási Palota 125 éves épülete. Előzmények, tervek, termek
Helyszín: Keresztény Múzeum, Régi Képtár, földszinti kiállítótermek
1883. január 21-én ünnepi keretek között helyezték el az esztergomi Prímási Palota zárókövét és szentelték fel a házi kápolna oltárát. 125 esztendeje ezzel az eseménnyel zárult a rezidencia átépítése, ami a jelenlegi méretét és a számos intézményt magában sűrítő kialakítását eredményezte. Rövid, alig két év alatt felépült hatalmas tömbje, méltóságteljes homlokzatai, számos gyűjteményt magába foglaló gazdagsága miatt a palotát már az elkészülése után a „kis Vatikán” jelzővel illették. Az épületen azóta sem külső, sem jelentős belső átalakítás nem történt, több terme változatlanul, egyes bútorai épségben maradtak fenn az eltelt évtizedek alatt. A főbejárattól a szalonokig tartó reprezentatív térsor pompája, a konyha minden igényt kielégítő berendezései vagy a prímási levéltár és könyvtár célszerű, biztonságos kialakítása ugyanakkor a kortársak és az utókor elismerését is kiváltották. Kivételes értékeit a Palota részben azért őrizhette meg, mert mindvégig megmaradt az eredeti szerepkörében – ez kevés 19. század végi magyar palotának jutott osztályrészül.
A díszlépcsőház az előcsarnok felől |
A tárlaton szereplő tervrajzok a Prímási Levéltár Tervrajzgyűjteményéből származnak, a fényképfelvételeket Mudrák Attila, a Keresztény Múzeum műtárgyfotósa készítette.
A nagykonyha belső képe |
Kerttörténet: Borsodi Zsófia, tájépítész mérnök
Kivitelezés: Kovács Ferenc, gondnok (Keresztény Múzeum)
Tervrajz-előkészítés: Kovács Péter, papír-restaurátor