Királyok imádása, a hátoldalon apostolok. Szárnyasoltár mozgószárnyának részlete
1450 körül
fa, tempera, aranyozott
92 x 92 cm
Ltsz. 59.1056
A táblakép nagyméretű szárnyasoltár mozgatható szárnyának részét képezte, ahol a Királyok imádását mutató jelenet az oltárszárny belső, a két apostol ábrázolása a külső oldal díszítéséhez tartozott. Mária kék ruhában, fején koronával a Dávid király palotájának romjaira épült istálló előtt ül. A korban már kissé divatjamúlt megoldással érzékeltetve a szereplők hierarchiáját, Mária alakja feltűnően nagyobb Józsefnél és a királyoknál. A legöregebb király mindkét kezével gyengéden tartja a felé forduló Gyermek jobb karját. Hasonló témájú ábrázolásokon az ajándék átadása áll a kompozíció középpontjában, amely általában Mária ölében vagy a háttérben, József előtt látható. Képünkön az ajándék azonban éppúgy hiányzik, ahogy az öreg király rendszerint Mária lábai elé helyezett koronája. A három király elegáns szőrmével díszített brokát ruhát, divatos aranyöveket visel, öltözetük minden kétséget kizáróan a kor udvari környezetét idézi.
Az egykori hétköznapi oldal két apostol-alakja, illetve a kezükben tartott, a Credo egy-egy sorát mutató írásszalag arra utal, hogy az oltár csukott formájában a tizenkét apostolt vonultatta föl, a Hitvallás nekik tulajdonított mondataival. Az apostolok egykor kék (talán csillagmintás) háttér előtt álltak, amelyet azonban egy korai beavatkozás során szisztematikusan eltávolítottak.
A tábla mindkét oldalának stílusán megkérdőjelezhetetlenül érződik a 15. század második negyedét jellemző salzburgi festészet hatása. Az esztergomi tábla mestere talán még az. ún. Halleini mester és a Laufeni mester időszakában kezdte pályafutását, de már kétségkívül erős hatást gyakorolt rá a század közepének Conrad Laib által fémjelzett festészete is. A négyzetes táblaforma szintén meglehetősen elterjedt a kor osztrák festészetében.
Proveniencia:
Ipolyi-gyűjtemény 101 (“101. Kettős kép, az előlapon a három szent király, a hátlapon két apostol alakja. Olajfestmény deszkán. XV. sz. német munka.” Lakatos-Balla 280)
Restaurálás:
1934 Nikássy, 1970-80 (megkülönböztető retus)
Bibliográfia:
Genthon 1948, 23. – Mojzer 1958, 14-22. – Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 154-155. – Mucsi 1975, 23. – Cséfalvay 1993, 190 (Végh J). – Die Heiligen Drei Könige. Mythos, Kunst und Kult. Hg. Manuela Beer u.a., Ausst. Kat. Museum Schütgen Köln, Köln 2014, 222 (Sarkadi Nagy). – Sankt Pölten 2015, 132 (Sarkadi Nagy)
Az egykori hétköznapi oldal két apostol-alakja, illetve a kezükben tartott, a Credo egy-egy sorát mutató írásszalag arra utal, hogy az oltár csukott formájában a tizenkét apostolt vonultatta föl, a Hitvallás nekik tulajdonított mondataival. Az apostolok egykor kék (talán csillagmintás) háttér előtt álltak, amelyet azonban egy korai beavatkozás során szisztematikusan eltávolítottak.
A tábla mindkét oldalának stílusán megkérdőjelezhetetlenül érződik a 15. század második negyedét jellemző salzburgi festészet hatása. Az esztergomi tábla mestere talán még az. ún. Halleini mester és a Laufeni mester időszakában kezdte pályafutását, de már kétségkívül erős hatást gyakorolt rá a század közepének Conrad Laib által fémjelzett festészete is. A négyzetes táblaforma szintén meglehetősen elterjedt a kor osztrák festészetében.
Proveniencia:
Ipolyi-gyűjtemény 101 (“101. Kettős kép, az előlapon a három szent király, a hátlapon két apostol alakja. Olajfestmény deszkán. XV. sz. német munka.” Lakatos-Balla 280)
Restaurálás:
1934 Nikássy, 1970-80 (megkülönböztető retus)
Bibliográfia:
Genthon 1948, 23. – Mojzer 1958, 14-22. – Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 154-155. – Mucsi 1975, 23. – Cséfalvay 1993, 190 (Végh J). – Die Heiligen Drei Könige. Mythos, Kunst und Kult. Hg. Manuela Beer u.a., Ausst. Kat. Museum Schütgen Köln, Köln 2014, 222 (Sarkadi Nagy). – Sankt Pölten 2015, 132 (Sarkadi Nagy)
