Mária halála-triptychon
1440 körül
fa, tempera
középkép kerettel: 129 x 91 cm, oltárszárny kerettel: 127 x 45,5 cm
Ltsz. 56.492
Egykori szárnyasoltár merevszárnya Szent Katalin ábrázolásával
130 x 50 cm (festett felület: 129 x 47 cm)
A Szent Borbálát ábrázoló tábla eredetileg az oltár bal oldalán, a párdarabját alkotó Katalin-tábla (55.109) pedig a jobb oldalán állt. Blasius Höfel gyűjteményének 1839-es árverési katalógusa 17-es számon említi a táblákat a Mária halála-szárnyasoltárral egy szerkezetben (56.492), ahogyan arra Pigler Andor is utal. A Mária-halála oltár szárnyainak külső oldalán ábrázolt Angyali Üdvözlet részleteivel mutatott hasonlóságok erősen valószínűvé teszik, hogy a táblák valóban, eredetileg is az említett, Bécsben vagy Bécs környékén készült oltár részét képezték, annak merevszárnyai voltak. A méretek közötti kis különbségek a merevszárnyak és a mozgatható szárnyak közötti szokott méretbeli eltéréssel magyarázhatóak.
Mind a két, női szenteket mutató merevszárny, mind a Mária halálát ábrázoló középkép hátoldalán fekete, szénnel (?) készült vázlatrajzok vehetőek ki.
Ugyancsak Höfel gyűjteményében az oltár a Keresztény Múzeumban 55.110-es leltári számon nyilvántartott, szintén Bécs környékéről származó predellával is össze volt szerelve, ez esetben azonban biztosan utólagos, téves beavatkozásról van szó.
Proveniencia:
Blasius Höfel 1839-ben Karl Lemannhoz került gyűjteményéből vásárolta Ipolyi
Arnold. A két tábla hátoldalán fehér krétával jelzett 17-es szám az 1839-es árverési katalógus sorszáma.
Restaurálás:
1979-ben röntgenfelvételek készültek.
Bibliográfia:
Verzeichniss 1839, 17. sz. – Frimmel 1914, 176-177. – Gerevich 1930, 86. – Pigler 1934, 132-134. – Genthon 1948, 16. – Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 151. – Mucsi 1975, 21.
A Szent Borbálát ábrázoló tábla eredetileg az oltár bal oldalán, a párdarabját alkotó Katalin-tábla (55.109) pedig a jobb oldalán állt. Blasius Höfel gyűjteményének 1839-es árverési katalógusa 17-es számon említi a táblákat a Mária halála-szárnyasoltárral egy szerkezetben (56.492), ahogyan arra Pigler Andor is utal. A Mária-halála oltár szárnyainak külső oldalán ábrázolt Angyali Üdvözlet részleteivel mutatott hasonlóságok erősen valószínűvé teszik, hogy a táblák valóban, eredetileg is az említett, Bécsben vagy Bécs környékén készült oltár részét képezték, annak merevszárnyai voltak. A méretek közötti kis különbségek a merevszárnyak és a mozgatható szárnyak közötti szokott méretbeli eltéréssel magyarázhatóak.
Mind a két, női szenteket mutató merevszárny, mind a Mária halálát ábrázoló középkép hátoldalán fekete, szénnel (?) készült vázlatrajzok vehetőek ki.
Ugyancsak Höfel gyűjteményében az oltár a Keresztény Múzeumban 55.110-es leltári számon nyilvántartott, szintén Bécs környékéről származó predellával is össze volt szerelve, ez esetben azonban biztosan utólagos, téves beavatkozásról van szó.
Proveniencia:
Blasius Höfel 1839-ben Karl Lemannhoz került gyűjteményéből vásárolta Ipolyi
Arnold. A két tábla hátoldalán fehér krétával jelzett 17-es szám az 1839-es árverési katalógus sorszáma.
Restaurálás:
1979-ben röntgenfelvételek készültek.
Bibliográfia:
Verzeichniss 1839, 17. sz. – Frimmel 1914, 176-177. – Gerevich 1930, 86. – Pigler 1934, 132-134. – Genthon 1948, 16. – Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964, 151. – Mucsi 1975, 21.
